TÖRTÉNELEM
A kokacserje (Erythroxylon coca) leveleit évszázadok óta rágják a dél-
amerikai indiánok stimuláló és étvágycsökkentő hatása miatt. Az inkák a koka
leveleit vallási ceremóniák, házasságkötések, temetések, illetve az ifjak
beavatási szertartásai alkalmával fogyasztották. Papjaik állami
ültetvényeken termesztették a növényt, és mindenkinek megtiltották a
rituálékon kívüli használatát. Amikor a spanyolok meghódították a
kontinenst, II. Fülöp rendelkezésére mindenki számára hozzáférhetővé tették
a növényt, mert azt tapasztalták, hogy nélküle az indiánok nem dolgoznak
elég hatékonyan. Mint azt egy spanyol tisztviselő megjegyezte: "Koka nélkül
Peru nem is létezne."
Wohler és Niemann 1844 és 1862 között különítették el a kokacserje
leveleinek aktív hatóanyagát, a kokaint. A kokacserje levelei kb. 0.5-1%
kokaint tartalmaznak, amelyet közvetlenül a termesztés helyén kell kivonni a
növényből, mert a levelek a szállítás alatt könnyen elveszítik
drogtartalmukat. A szer felfedezését követően hamar népszerűvé vált, piacra
kerültek az első kokaint tartalmazó italok: a Vin Mariani (amelynek XVIII.
Leó pápa és III. Vilmos is lelkes fogyasztója volt), illetve 1886-ban a Coca
Cola (amely egészen 1903-ig tartalmazott kokaint). Számos híres ember
használta a szert, köztük Arthur Conan Doyle, Alexandre Dumas, Jules Verne,
Thomas Edison vagy R. L. Stevenson (akiről úgy tartják, a kokain hatása
alatt volt képes három nap alatt megírni "Dr. Jekyll és Mr. Hyde" című
regényét).
1878-ban W. H. Bentley propagálni kezdte a kokaint, mint az ópium-,
morfium- és alkoholfüggőség lehetséges ellenszerét. Freudnak 1884-ben jelent
meg a kokainról szóló könyve "Über Koka" címmel, ő többek között depresszió
ellen, illetve a morfinfüggőség kezelésére javasolta a szert. Egyik
tanítványa, Koller ugyanebben az évben a kokain kiváló helyi érzéstelenítő
hatásáról számolt be. A Parke Davis cég nagyban árusította a kokaint
cigarettákban, alkoholtartalmú italokban ("Coca Cordial"), spraykben és
tablettákban.
A drog népszerűségén az első foltok 1885 és 1890 között estek, ebben az
időben több, mint 400 cikk jelent meg az egészségügyi sajtóban a drog
hatásának tulajdonított pszichikai és fiziológiai rendellenességekről.
Amerikában a XX. század elején enyhén rasszista beállítottságú, szenzációs
cikkek jelentek meg arról, hogy a "bekokózott" négerek milyen nagy veszélyt
jelentenek a társadalomra: a drog hatása alatt gátlástalanul ölnek, védtelen
nőket erőszakolnak meg, és a drog annyira megnöveli erejüket, hogy még a
rendőrség fegyverei sem fognak rajtuk. A nagy felhajtást követően az USA-ban
betiltották a szert.
A tilalom ellenére Nyugaton a kokain használóinak száma folyamatosan nő
(ez a növekedés az 1980-as évek első felében felgyorsult, valószínűleg az
amfetaminszármazékokkal szembeni keményebb fellépés, illetve a CIA kolumbiai
kokaincsempészetben való részvétele miatt). A drog a heroinhoz képest jóval
nagyobb felhasználói körrel rendelkezik, fogyasztói között megtalálhatóak
üzletemberek, ügyvédek, menedzserek, művészek, zenészek és más, egyébként
tisztességes polgárok.