''A KÁRTYÁS RABLÓ
- Kezeket fel! Bankrablás. Mindenki feküdjön a földre, vagy lövök!
A középkorú, kopaszodásnak indult, szakállas férfi vadul hadonászott a
pisztollyal, amit az imént zsákmányolt a biztonsági őrtől.
Az ügyfelek rémülten hasaltak a földre. A támadó fürgén átugrott a
pénztár melletti pulton. A pénztárból durván kitessékelte az ott tartózkodó
női alkalmazottat. Sietősen a zsákjába gyömöszölte a pénzt. Másfél perc
múlva már távozott is a bankból. Kifelé menet kártyalapot hagyott a pulton.
A kártyán a kör király volt.
Amikor az alkalmazottak felocsúdtak rémültükből, tétován nézték a
kártyát.
A biztonsági őr nyerte vissza leghamarabb a lélekjelenlétét és máris
hívta a rendőrséget:
- Bankrablás történt... Igen, a kártyás rabló.
A rendőrségi ügyeleten Kurt Hessennek, a német származású rendőrnek
rengeteg tennivalója akadt a bejelentéssel kapcsolatban. Értesítette az
összes járőrkocsit, hogy azonnal induljanak a helyszínre: Összeverbuválta a
helyszínelőket, a forrónyomos egységet. Tudta, villámsebesen kell
cselekednie, hiszen olyan gyors a fickó, hogy eddig még sosem tudták
elkapni. Még fantomképet sem tudtak készíteni róla, pedig ez már a nyolcadik
rablása volt. Nagyjából évente követ el egyet.
Egy álló órán át tartott a fejetlenség, amelyet a rablás okozott a
rendőrségi ügyeleten, aztán kezdett visszatérni minden a rendes
kerékvágásba.
Délután fél ötkor már sötét volt odakinn, és egyre fagyosabbra fordult az
idő. Két járőr hajléktalant kísért be az ügyeletes szobába.
Kurt, amikor meglátta, elmosolyodott.
- Maga olyan pontos, mint az óra. Amikor eljön december elseje, maga
megjelenik, hogy ilyen meg olyan súlyos bűncselekményt követett el. Aztán
mindig kiderül, hogy nem igaz.
- Igen, így van, tisztelt rendőr úr. De mire kiderítik - hiszen utána
kell járniuk! -, addigra eljön a tavasz, vagyis megint túléltem egy telet.
Tudja hogy van ez, kint hideg van, itt pedig meleg. Meg aztán naponta
háromszor kapok enni. Ilyen luxust odakinn nem engedhetek meg magamnak.
- És most mit követett el? - kérdezte Kurt kíváncsian. Érdeklődve várta,
ezúttal mit talált ki. Eddig még sosem csinált semmit, a légynek sem tudna
ártani.
- Most tényleg sáros vagyok - mondta a koszos, ápolatlan férfi. -
Víkendházban takarítottam, amikor megjelent a tulajdonos, és kihívta a
rendőröket. Lehet, hogy nem tetszett a takarítás?
- Mit csinált?
- Takarítottam. Ahol lakik az ember, ott takarítani is kell, nem?
Kurt elmosolyodott, és intett a két rendőrnek.
- Vigyék! Fürödjön meg, egyen valamit, és zárják be az egyik fogdába!
Kurt két óra múlva meglátogatta a hajléktalan férfit, aki már
berendezkedett a kétszer két négyzetméteres cellában.
- Minden rendben?
- Igen. Amíg az ügyemmel foglalkoznak, addig olvasok, eszem-iszom,
alszom. Jó fiú leszek.
- Most éppen mit csinál, ha szabad kérdeznem? - kérdezte Kurt az ágyra
nézve.
- Imádok pasziánszozni. Maga tud? Szívesen megtanítom, ha akarja. Én
ezzel mindjárt kész vagyok.
- Köszönöm, a szabályokat ismerem, de általában nem ezzel múlatom az
időmet.
Kurt elköszönt, és ment vissza a helyére. Valami azonban zavarta, de nem
tudott rájönni, mi okozta ezt az érzést. Alig telt el két perc, Kurt feje
vörös lett az izgalomtól és a szégyentől. Azonnal megfordult, és a
rendőrkapitány irodája felé vette az útját.
- Megvan a kártyás rabló! - kiáltotta, amint belépett az ajtón.
- Micsoda? - kérdezte a kapitány érdeklődve. - A városban minden rendőr
őt üldözi, maga pedig ki sem mozdult innen. Hogyan tudta mégis elkapni?
- Egyszerűen. A kártyás rabló eddig nyolcszor rabolt. Mindig egy királyt
hagyott maga után a helyszínen, egy csomag francia kártyából. Az utolsó a
kör király volt. Mindig december elején lép akcióba. Hozzánk pedig minden
december elején beállít a hajléktalanunk, és bevall valamilyen mondvacsinált
büncselekményt. Eddig azt hittem, csak a telet akarja átvészelni. Ma is
behozták, mert a víkendház tulajdonosa elkapta, és most a cellájában
pasziánszozik.
- Nem értem az összefüggést!
- Szerintem ez a hajléktalan a kártyás rabló. Kirabolja a bankot, még
aznap őrizetbe veteti magát, és ezért nem táláljuk még. Mert itt van bent!
- És miből gondolja, hogy ő a kártyás rabló?
- Először nem tudtam, csak valami rossz érzésem volt. Aztán beugrott: Ez
az ember éppen pasziánszozik a cellájában. A bökkenő csak az, hogy az összes
király hiányzik a paklijából...
Budai András